Sokat olvashatunk mostanában arról, hogy a város olyan, mint egy palimpszesztus: egymásra íródott történetek gyűjteménye, melyek őrzik a múlt nyomait. Vagyis igen sok városi tér és épület több idősíkot idéz fel (a palimpszesztus eredetileg olyan papirusz vagy pergamen, amelyről eltávolították a korábbi szöveget, s helyébe újat írtak, de az új nem törölte ki teljesen a régit), vegyíti a jelen terének határvonalait a múlt emlékképeivel. A legismertebb magyarországi példa a Terror Háza, de gondolhatunk akár a színes, felújított panelházakra is.
Ezzel a gondolattal játszik Simon Smith videója: szerzője két 1924-es rövidfilmet montírozott rá az elmúlt hónapokban készített felvételekre, így szó szerint palimpszesztus az, ami a néző szeme elé tárul: London arcai kilencven évvel ezelőtt és ma!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.