London olvasatai

Mi tesz globálissá egy várost? Milyen hatással vannak ezek a metropoliszok az általuk kijelölt térben létrehozott irodalmi művekre? Monica Ali Brick Lane című regénye egyike azoknak az írásoknak, amelyeken keresztül tanulmányozhatjuk ezeket a kérdéseket. Az Oxfordban végzett, marketinggel foglalkozó Ali 35 éves korában úgy döntött, hogy az irodalom segítségével eleveníti meg a bangladesi bevándorlók londoni élettereit. Saját kultúrájáról írt, de nem a személyes tapasztalatairól (hároméves volt, amikor az Egyesült Királyságba vándorolt a családja). Tudatos, nagyon intelligens szerzőről van szó, aki képes élni a globális város által nyújtott lehetőségekkel, másrészt az is világos, hogy Ali kritikus is, mindig egy lépés távolságból szemléli azt a világrendet, amely a regényeiben megjelenik. A Brick Lane témaválasztása sokat elárul arról, hogy milyen irodalmi műveknek ad teret a kortárs nyugati kultúra, fogadtatástörténete pedig arra példa, hogy miként járul hozzá az irodalom a városi terek újradefiniálásához: a regény bestserller lett, az utca neve pedig fogalommá vált. (A magyar olvasó számára ez talán még nem ennyire egyértelmű: a fordítás címe A muszlim asszony).

De lássuk előbb, hogy mi is az a globális város. Saskia Sassen szerint New York, London, Tokió, Frankfurt és Párizs tartoznak ebbe a kategóriába; mások ide sorolják még Los Angelest, Brüsszelt, Chicagót, Hongkongot és Washington DC-t is. Olyan jelenség ez, amely a nyolcvanas éveket követő gazdasági és pénzügyi átalakulások következtében alakult ki (vagyis nem csupán egy új szinonima a világvárosra, amely már a huszadik század eleje óta létezik). A globális város négy fő kritériumnak felel meg: (1) a világgazdaság irányító központja; (2) a pénzügy és a szolgáltató cégek kulcsfontosságú helyszíne; (3) a termelés és az innováció színtere; (4) ezek piaca. A terminus a transznacionalizmus elméletének egyik alaptételét is magában foglalja: azt a tényt, hogy a globális városok kapcsolata megváltozik azokkal a nemzetállamokkal, amelyekben találhatók, vagyis nem definiálhatók a nemzetállam által kijelölt határok segítségével sem gazdasági, sem pedig kulturális értelemben.

Ali regényének egyik alapkérdése az, hogy milyen választási lehetőségeket kínál London a harmadik világbeli nők számára.  Miként segíti őket a gazdasági értelemben vett függetlenedés a városban elfoglalt helyük megtalálásában? A regény egyik kritikusa szerint Nazneen számára két lehetőséget tartogat a metropolisz: vagy kompromisszumot köt a város gazdasági normáival, és ezzel garantálja, hogy az védelmet biztosít számára az otthonában tapasztalt elnyomással szemben, vagy saját kultúrájának a normái segítségével lázad. Esetleg hazautazik. Ha az első opciót választja, ezzel vállalja, hogy részt vesz a globális város rendjében, vagyis abban a rendben, amely őt másodrendűként definiálja, és csak utána, ezen keresztül juthat el saját közösségének a világához. Tulajdonképpen ez történik a regény olvasása közben is: a globális város rendjén keresztül, vagyis az olvasói elvárások és a könyvkiadás piaci keretei között elevenednek meg számunkra a Tower Hamletsben élő migránsok életterei.

Részlet a filmből © www.exclaim.ca.

Lehet azonban, hogy Nazneen egyiket sem választja, és éppen ez az, amiért Ali regénye izgalmas. A narratíva vége felé mintha újradefiniálná az otthonára emlékeztető tereket, amelyek korábban a Bangladesben töltött gyerekkor emlékképeiként kísértettek, szoros ellentétben állva a londoni lét szűkös, bezárt világával, amelyet jól jellemez a sárga tapétával bevont, Charlotte Perkins Gilman híres művét idéző nappali szoba (a bezártság elviselhetetlen nyomást gyakorol Nazneenre, ezt sajnos a film nem mindig adja vissza). A regény végén az álomszerű terek megtalálják a helyüket a mindennapi élet világában, jelezve, hogy Nazneen nem csupán vakon alkalmazkodik a globális város világrendjéhez, hanem valamiféle egyensúlyt teremt a múlt nyílt terei és a klausztrofób jelen között.

Részlet a filmből © www.express.co.uk