London olvasatai

Július 11-e, Toldi Mozi, este 8 óra. Kígyózó sorok egy magyar dokumentumfilm vetítése előtt. Pedig ez már a harmadik bemutató. Valóban ennyire ügyes a három rendező, akik pusztán érdeklődésből vágtak bele a dokumentumfilm-sorozat elkészítésébe? Vagy annyira kurrens a téma, hogy tulajdonképpen nem is számít, hogy milyen a film? 

Én leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a mindannyiunk számára ismert tényeken túl felfed-e valamit a Menjek/Maradjak új epizódja a londoni magyarok mindennapi életének apró történéseiből; megelevenedik-e "Londonfalva" a magyar néző számára.  Meg persze arra is, hogy egyértelműen leteszik-e a rendezők a voksukat egy ideológiai álláspont mellett (a gazdasági és a politikai helyzet üldözi el a fiatalokat; a kivándorlás számos más országot is érint; stb.), vagy inkább arra törekszenek, hogy megfogják azt a rengeteg egymásnak ellentmondó gondolatot, amelyet a határátlépés kivált. Az 52 perces film közel kétszer olyan hosszú, mint a New York-i epizód volt, hat szereplője van, akiknek igen különböző a társadalmi hátterük és a városhoz való viszonyuk is. Vagyis minden adott ahhoz, hogy izgalmas, a lehetőségekhez képest átfogó képet kapjunk a londoni magyarok életéről. 

A filmet követő beszélgetésből azt is megtudtuk, hogy a rendezők az MTA Kisebbségkutató Intézetének a felmérésére támaszkodtak, amelyet ők maguk kezdeményeztek: 5200 Nagy-Britanniában élő magyar válaszolt az intézet által feltett kérdésekre. Továbbá azt is, hogy a szereplők kiválasztása nem volt egyszerű: kétszázan jelentkeztek egy internetes felhívására, de közülük mindössze egy jelentkező került be a filmbe; a másik öt szereplőt más módon választották ki a rendezők. Van közöttük sofőr, aki Budapest és London között ingázik; egyetemista, aki filmművészetet tanul; rúdtáncoslány, aki számára Dél-Afrika vonzóbbnak tűnik, mint London; hagyományos kínai gyógyászatot praktizáló orvos, aki végül visszatér Magyarországra; és zenész, aki otthon érzi magát a városban. Vagyis igen változatos életutakat mutat be a film, és a szereplők nem sztereotipikus karakterek: a honvággyal küzdő rúdtáncosnő például Radnótit szaval, a zenész (Luca) pedig igazi kalandor, előbb bébiszitter, majd zenetanérként helyezkedik el, végül egy lakóhajóra költözik a testvérével.

Az biztos, hogy a film nem ad egyértelmű választ arra, hogy mi a rendezők álláspontja a kivándorlást illetően; inkább kérdéseket vet fel. Vannak szereplők, akik számára "Londonfalva" egészen otthonos hellyé válik, de az is biztos, hogy látjuk a nélkülözést és a honvágyat is. A londoni magyar közösség életébe nyerünk bepillantást a hat történeten keresztül (a szereplők közül sokan egymással is találkoznak), abból kevesebbet látunk, hogy a tágabb értelemben vett befogadó társadalommal hogyan érintkeznek, milyen lélektani változásokon mennek keresztül, stb. Talán a sorozat következő epizódjában, amelynek a helyszíne Berlin lesz, már ezekről a kérdésekről is többet megtudunk.